... enyhelyében,
én meg néked adom - lelkemet,
kéklő hóvirágodért csrében!
Füttyöng a tavasz, dünnyög-dohog,
ér az ár, ni, térdig a topolynak,
kelnek álmukból a juharok,
leveleik lepkeként mozognak.
Erdőn-mezőn oly zenebona,
a patakban derű annyi tombol,
... |